Együtt ünnepelt a boszniai magyarság Jajcéban / Zajedno su praznovali bosanski Mađari u Jajcu

Első alkalommal ünnepelt együtt a két Bosznia-hercegovinai magyar szervezet Jajcéban. A Banja Luka-i Magyar Szó és a szarajevói HUM Magyar Polgárok Egyesülete a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasának kezdeményezésére találkozott a történelmi városban. Ugyan a vezetőség évente néhány alkalommal találkozik különféle fórumokon, de a két egyesület tagsága még nem találkozott egymással. Jó alkalom volt ez egymás megismerésére és a kölcsönös tapasztalatcserére.

A kiránduláson részt vett Négyesi József nagykövet és Gyenge Anikó első beosztott diplomata is.

Az egész napos, kirándulással egybekötött program délben indult a jajcei várban, ahol Vég Zoltán idegenvezető ismertette a vár történetét és annak magyar vonatkozásait.

Jajce várát 1463-ban foglalták el a törökök, miután Tomasevics István utolsó bosnyák királyt elfogták és kivégezték. E hír hallatára Mátyás király még ugyanabban az évben visszafoglalta a várat. A törökök többször is megkísérelték a vár bevételét, de 64 évig a magyar királyok kezén maradt. Többek között Corvin János és Frangepán Kristóf is megverte az ostromra készülő török hadakat. Végül 1527-ban esett el Jajce, amely ezután 1878. augusztus 7-ig maradt török kézen. Ekkor az osztrák-magyar csapatok foglalták el.

Szerencsére szép, napos időjárás volt, így lehetőség nyílt a várfal telejéről gyönyörködni a tájban.

Ezt követően a Jajce világhírű vízeséséhez sétáltunk, amely 30 méter magasból a Pliva-tó és az Orbász folyó találkozásánál zúg alá. Ezt a vízesést Csontváry Kosztka Tivadar is megfestette 1903-ban. Majd a többszáz éves vizimalmokat néztük meg.

Mindenki megéhezett a sok sétában, így már várt minket az ebéd, amely után ünnepi műsor keretében emlékeztünk az 59 évvel ezelőtt történtekre. Ennek elején helyünkről felállva énekeltük el a Himnuszt. Nagykövet úr beszédében emlékeztetett 56’ jelentőségére és üzenetére. Muratović Irma és Milivojević Irén elnökasszonyok pedig köszöntötték a hallgatóságot. Zárásképpen pedig Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról című versét hallgattuk meg Palkó Réka előadásában.

Mindenki sok új élménnyel gazdagodva tért haza a kirándulás után.

Prvi put su, sada u Jajcu, praznovala zajedno dva mađarska udruženja iz Bosne i Hercegovine. Udruženje Mađara Republike Srpske Magyar Szó iz Banja Luke i Mađarsko udruženje građana HUM iz Sarajeva, na inicijativu stipendista Programa Petefi Šandor (Petőfi Sándor), sastala su se u ovom istorijskom gradu. Iako su se rukovodstva susretala nekoliko puta godišnje u raznim forumima, članstvo dva udruženja još nije se srelo. Bila je to dobra prilika da upoznaju jedni druge i da razmijene iskustva.

Na izletu je prisustvovao i ambasador Jožef Neđeši (József Négyesi) i gospođa Aniko Đenge (Anikó Gyenge), prvi raspoređeni diplomata Ambasade.

Cjelodnevni izlet, u kombinaciji sa prisjećanjem na mađarsku revoluciju iz 1956. godine, počeo je u podne na Jajačkoj tvrđavi, gdje je gospodin Zoltan Veg (Zoltán Vég), turistički vodič, ispričao prisutnima istoriju tvrđave sa osvrtom na njene mađarske aspekte.

Jajce je 1463. godine bilo okupirano od strane Turaka, kada je zarobljen i pogubljen Stjepan Tomaševič, posljednji bosanski kralj. Nakon vijesti o ovom događaju kralj Matija odmah, iste godine, povratio je tvrđavu. Turci su u više navrata pokušali ponovo zauzeti utvrđenje, ali ona je 64 godine ostala u rukama mađarskih kraljeva. Tijekom godina, Janoš Korvin (János Corvin-vanbračni sin kralja Matije), Nikola Zrinjski (na mađarskom: Zrinyi Miklós) ali i Kristof Frankopan (Kristóf Frangepán) nanijeli su poraze turskim vojskama pripremljenim za opsadu. Konačno 1527.godine Jajce je palo i ostalo u turskim rukama do 7. avgusta 1878. godine. Tada su grad okupirale austrougarske trupe.

Zbog lijepog, sunčano vrijeme bilo je moguće diviti se pejzažu sa zidina tvrđave.

Zatim smo prošetali do svjetski poznatog vodopada u Jajcu, koji je 30 metara visok i nalazi se kod ulijevanja voda jezera Pliva u rijeku Vrbas. Ovaj vodopad je naslikao i mađarski slikar Tivadar Čontvari Kostka (Tivadar Csontváry Kosztka) 1903. godine. Poslije toga smo posjetili i stoljetne vodenice pored jezera Pliva.

Svi su ogladnjeli u toku dugog hodanja. Čekao nas je ručak, a nakon toga smo se, u okviru svečanog programa, osvrnuli na događaje u Mađarskoj od prije 59 godina i otpjevali himnu. Gospodin ambasador, u svom govoru, podsjetio nas je na važnost poruke revolucije iz 56-e godine. Irma Muratović i Iren Milivojević, predsjednice udruženja, pozdravile su prisutne. Na kraju saslušali smo poemu Đula Ilješ (Gyula Illyés): Rečenica o tiraniji u recitaciji Reka Palko (Réka Palkó).

Kući smo stigli bogatiji sa novim iskustvima.