Tanulmányi út Debrecenbe/ Studijsko putovanje u Debrecin

A Szerb Köztársasági Magyarok Egyesülete, a Magyar Szó május 13-ától háromnapos magyarországi tanulmányi útat szervezett. Az utazás célja elsősorban az volt, hogy megismerkedjünk Debrecennel és Hortobággyal. Magyarország Budapestől északabbra fekvő vidékeit Boszniából, de a volt Jugoszlávia területéről is nagyon kevesen látogatják. Az idegenvezető feladatát Labossa Bence, a Magyar Kormány által indított Petőfi Sándor program ösztöndijasa vállalta el. Tavaly nállunk, Boszniában dolgozott. Az időjárás rossz előrejelzése ellenére szerencsénk volt, az eső álandóan kikerült bennünket. Pénteken Budapesten, szombaton Hortobágyon és Debrecenben voltunk. A hortobágyi látogatás nem várt nagy tetszést váltott ki a tagság körében. A boszniai magyarok megismerkedhettek a néhai csikósok viseletével, a ménes és a csorda őrzésének módjával a magyar pusztákon. Láttuk a magyar félvér és nonius lovak ménesét, a kárpátaljai bivalyok és az ősi magyar szürkemarhák csordáit valamint a racka birkák nyáját. Ezeket az állatfajtákat a gének megörzése és a turizmus érdekében tartják a Hortobágyi Nemzeti Parkban. Természetesen nem lehetett minden megnézni egy délelőtt a 80.000 ha felüli területen, de ez a hortobágyi látogatás kedvet adott arra, hogy a jövőben is tervezzünk majd hasonló tanulmányi utakat. A sikeres kirándulás koronája egy ebéd, kimondottan izletes gulyáspörkölt volt a Debrecen felé vezető út egy csárdájában.

Debrecenben pulykakakast nem vettünk ( https://www.youtube.com/watch?v=-ciZi0SZrSc ), mert egyet sem láttunk és elég nehezen szereztünk izelítőt a híres debreceni kolbászból, de megismerkedhettünk egy nagyon szép magyar nagyvárossal.

A tanulmányi utat vasárnap délelőtt egy budapesti sétával zártuk a Hősők Terén.

Udruženje Mađara Republike Srpske Mađar so od 13. maja organizovalo je trodnevno studijsko putovanje u Mađarsku. Cilj putovanja bio je, prije svega, da se upoznamo sa Debrecinom i Hortobađem. Od Budimpešte, sjevernije regije Mađarske iz Bosne i sa teritorije bivse Jugoslavije, vrlo malo ljudi posjećuje.

Ulogu turističkog vodiča u Mađarskoj prihvatio je Bence Laboša, stipendista koji je angažovan od strane Vlade Mađarske u okviru programa Petefi Šandor. Prošle je godine radio kod nas u Bosni i Hercegovini.

Unatoč lošoj vremenskoj prognozi imali smo sreće, jer nas je kiša stalno zaobilazila.

U petak smo bili u Budimpešti, a u subotu na Hortobađu i u Debrecinu. Među članstvom posjeta Hortobađu izazvala je iznad očekivanja pozitivnu reakciju. Bosanski Mađari imali su prilike, da se upoznaju sa nekadašnjom konjaničkom (čikoškom) nošnjom, načinom čuvanja stada konja i goveda na mađarskoj ravnici. Vidjeli smo stada konja mađarskih mješanaca i vrste nonius, subkarpatskih bivola, drevnih mađarskih sivih goveda kao i ovaca racka. Ove pasmine Nacionalni park Hortobađ uzgaja zbog sačuvanja genetskog materijala i turizma. Naravno, nije bilo moguće sve obići na teritoriji većoj od 80.000 ha za jedno prije podne, ali ova posjeta Hortobađu potstakla nas je, da i u budućnosti planiramo slična studijska putovanja. Ovom uspješnom izletu kruna je bila posebno ukusan perkelt (gulaš) u jednoj čardi ( han, restoran) pored puta za Debrecin.

U Debrecinu nismo kupili ćurana, pošto nismo ni jednog vidjeli1) ( https://www.youtube.com/watch?v=-ciZi0SZrSc ) i dosta teško smo došli do uzoraka poznatih debrecinskih kobasica, ali smo imali prilike, da se upoznamo sa jednim lijepim, velikim mađarskim gradom.

Studijsko putovanje smo završili u nedjelju ujutro budimpeštanskom šetnjom na Trgu heroja.

Mađarska narodna pjesma za djecu, sa tekstom, da „trebalo bi ići u Debrecin kupiti ćurana”.